És picit hipochonder, ám nem nagyon beteges, szerencsére.
Az van, hogy kb 8 éve kénytelen voltam háziorvost váltani, mert elkerültem otthonról. Az új doktornő nagyon kedves volt, de valahogy sosem találtuk meg egymással a hangot. Ami alapjáraton nem zavar, hiszen tényleg nem vagyok beteges, az elmúlt nyolc évben cirka 4-szer voltam nála.
Az történt, hogy előző héten csütörtökön borzasztóan kiborultam, már-már a hiszti határát súrolta (na jó, inkább átlépte) a viselkedésem, úgyhogy elkezdtem gyanakodni, hogy talán lázasodok, akkor vagyok ennyire elviselhetetlen. És tényleg. Pénteket már itthon töltöttem + elmentem a háziorvosomhoz. Magamat sem akarom untatni, így rövidre is zárom a dolgot, 4 nap alatt 3X találkoztam vele, de a mellkasomat nem hallgatta meg. Mondjuk az elmúlt nyolc évben sem. Tegnaptól meg elvileg munkaképes vagyok, gyakorlatilag kivettem még 2 szabadnapot, mert annyira nem érzem magam stabilnak.
És miért vagyok hős?! Elmentem ma egy tök idegen háziorvoshoz, ma találkoztam vele először, elmondtam a nyűgeimet, mármint h. van vmi vírusfertőzésem, elvileg meggyógyultam, de mintha valami nem lenne kerek. És csoda történt!!! Meghallgatta a hátamat:D Persze nincs semmi komoly bajom, ellátott jó tanácsokkal, mondta, h. szerezzek be köptetőt, stb. Úgyhogy lesz egy új háziorvosom decembertől:)
Kiléptem a komfortzónámból!!! Évek óta vekengek, h. nem szeretem a háziorvosomat, de eddig még nem léptem semmit. Szóval egy hős vagyok:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: